A Brooklyn-híd Manhattan szigetét és Brooklynt köti össze, a város jelképei közé tartozik. New York egyik legrégebbi hídja, építése számos tragédiával járt. Felépülése csak egy rendkívüli asszony tanulni vágyásának, áldozatvállalásának köszönhető.

A gránitból és homokkőből épült, 486 méter hosszú, neogótikus stílusú híd 84 magas hídoszlopai valamikor New York legmagasabb pontjai közé tartoztak. A hidat kábelek hálója tartja, amely közül a négy, csaknem 30 cm átmérőjű legvastagabbat a földbe is beágyazták.

A tervező
Az East River folyó felett átívelő, hat autósávos és egy eltolt szintű gyalogos sávú híd terveit a német származású John Augustus Roebling készítette, aki még szülőhazájában ismerkedett meg a láncgörbe hiberpolikus törvényt alkalmazó függőhíd tervezés alapjaival. 1831-ben vándorolt ki Amerikába a testvérével, akivel vásároltak egy földterületet Pennsylvaniában, amelyen megalapították a ma Saxonburg nevű települést. 1841-ben itt dolgozta ki a hét szálból sodrott vaskábel ma is használt gyártási technológiáját. A Brooklyn-híd terveit a rá jellemző alapossággal a kellő mértéknél hatszor erősebbre tervezve, 1867-ben készítette el.

Az első tragédia
1869-ben, az építkezés kezdését megelőző, folyóparti mérési munkálatok során Roeblinget egy éppen kikötő komp olyan súlyosan megsebesítette, hogy amputálni kellett egyik lábának lábujjait. A műtét ugyan sikerült, de a mérnök néhány hét múlva vérmérgezésben elhunyt.
Az 1870 elején megkezdődött építési munkákat Roebling elsőszülött mérnök fia, Washington Roebling vette át apja helyett.

Halálos keszon
A Brooklyn-híd építése során bekövetkezett tragédiák sora a keszonokkal folytatódott. A folyó két partján több ezer tonnás keszonokat építettek a talapzati munkálatokhoz, amelyek a brooklyni oldalon csaknem 14 méter, míg a manhatteni oldalon 24 méter mélyen ágyazódtak a talajba. A hirtelen feltámadó, szinte leküzdhetetlen tüzek, a hatalmas robbanások mellett egy addig ismeretlen halálnem, a keszonbetegség is tizedelni kezdte a munkásokat. Mivel a betegséget itt tapasztalták először és mit sem tudtak róla, védekezni sem tudtak ellene. Washington Roebling is keszonbeteg lett, de szerencséjére nem halt bele, viszont részlegesen lebénult. Ez azonban azt jelentette, hogy nem folytathatta az építkezés vezetését.

Mentőangyal
A Brooklyn-híd építésének befejezése egy rendkívüli asszonynak köszönhető. Washington Roebling felesége, Emily W. Roebling olyan vállalkozó szellemről tett tanúbizonyságot, amely napjainkban is becsületére válna minden nőnek. Egy évtizeden át volt az építkezésen dolgozó mérnökök és főmérnök férje közötti összekötő, ezen időszak alatt férjeura segítségével megtanulta a hídépítés, kábelgyártás mikéntjét, profi szinten megismerkedett a szilárdságtannal és a láncgörbe hiberpolikus törvény alkalmazásával.

Avatás, riadalom, újabb tragédia
Az 1883. májusi avatási ünnepségén elsőként Emily W. Roebling haladt át a hídon, majd követte őt csaknem kétezer gépjármű és mintegy százötvenezer érdeklődő. Az érdeklődés hatalmas volt, s néhány nappal később a hídon áthaladó tömegben pánik tört ki, hogy rogyik össze a híd, ezért menekülni kezdtek, egymást taposta igyekeztek a túloldalra. A tülekedésnek 12 halálos áldozata lett.

A new-yorkiak megnyugtatására a neves Barnum és Bailey cirkusz fő attrakciója, a kor világhírű elefántja, Jumbo (napjaink hatalmas utasszállítógépeinek névadója) huszadmagával – amolyan ormány-farok kötésben – komótosan átsétált a hídon, bizonyítva a Brooklyn igenis páratlan teherbírását.